Íme a rég beígért interjú a Tropical Modernism című film alkotójával, aki amellett, hogy filmeket forgat és regényeket ír - mint alább kiderül - egy menő nemzetközi kurátor, és mostanában a kiállítás, mint forma megújításával kísérletezik.

[Tropical Modernism - film és videó megkülönböztetése]

László Zsuzsa: Mivel a Tropical Modernism vetítése után a közönség első reakciói elsősorban dokumentumfilmként kezelték a művet, a történelmi-politikai háttérre fókuszáltak, kicsit elbizonytalanodtam: moziban vetített rövidfilmnek, vagy kiállítóhelyeken vetített videónak szántad-e.

Tirdad Zolghard: Szerintem a képzőművészeten belül ma elég nagy az interdiszciplinaritás. A videó az műfaj, amiben például beszélhetsz antropológiáról, anélkül, hogy antropológusnak kéne lenned. Nyugodttan lehet különböző tudás-területek között ugrálni.

...tovább »

 

Címkék: tirdad zolghadr

...tovább »

 

Címkék: Beuys Joseph

Még Kasselben kezdtem el bütykölni ezt a posztot, de végül ez is a winchesteremen ragadt. A lényege az, hogy érzékeltessem, mely művészek-művek cipelik a vállukon Buergel documentáját. Mint írtuk, a 110 művésztől kb 500 mű szerepel Kasselben, és több szerző több helyszínen is feltűnik – ők alkotják a kollekció gerincét. Aki szán rá időt, felfedezi benne a maga rendszerét (én is tettem rá egy kísérletet itt), de alapvetően nem érdemes szigorú rendezőelveket és egyértelmű állításokat számonkérni rajta. Hogy felidézzek néhány közkézen forgó hasonlatot: többen hobbigyűjteményre, teli padlásra vagy egy hazatérő misszionárius bőröndjére asszociáltak a kiállítással kapcsolatban (Keti Chukhrov a nagypolgári gyűjtőszenvedélyt fedezte fel benne, amit Buergel egyébként von Haus aus hozott magával). Ha tehát követni szeretnénk, hogy mi történik a kiállítóterekben, akkor többre jutunk, ha az elkényeztetett gyűjtők vonzalmainak nyomába eredünk. ...tovább »

 

Címkék: Ai Weiwei, Bonin Cosima von, Buergel Roger, Davila Juan, Kelly Mary, Kulik Zofia, Manglano Ovalle Iigo, Marshall KerryJames, McCracken John, Noack Ruth, Posenenske Charlotte, Rockenschaub Gerwald, Rosenfeld Lotty, Rosler Martha

A Tropical Modernism című filmet a folyóirat projekt szervezésében vetítették le. A film alkotója, Tirdad Zolghadr a Shahrzad című folyóirat egyik szerkesztője, aki bár iráni származású, nagyrészt Európában, jelenleg Svájcban él. A folyóirat nem is igazán jó szó a Shahrzadra, de mivel Magyarországon sajnos nem letézik az a lap-típus, amibe egyszerre beleférne a politika és a design, és aminek a szerkesztői nagyrészt a „Land Art hagyományát követő szabadtéri intervenciókkal” foglalatoskodhatnának, ami gyakran „magában foglalja a hatalmas állati tetemek rózsavízbe mártogatását.” Ugyan a Tropical Moderism nem egy Damien Hirst paródia volt, de Shahrzad szellemével szoros összefüggésben azon ritka – sajnos csak időbeli - szigetét képezte a documenta 12-nek, mikor egy „másik” kultúra történeti-társadalmi bel-viszonyait kötelező bűntudat, sajnálat és összevont szemöldök nélkül ismerhettük meg.

...tovább »

 

Címkék: Zolghard Tirdad

Üdv itthonról :) Következzék még néhány közérdekű poszt az archívumból. Utolsó nap pl megnéztem, a Király utcai Boulevard és Brezsnyev Galéria és a kasseli Galerie Picant hogyan lakja be az egyik utolsó világháborús kasseli romot (a kiállítók listáját ld a poszt végén). Ez a Karlshospitalnak nevezett masszív kőépület a Fulda partján áll a városközpontban, eredeti rendeltetése szerint javítóintézet volt, később kórház, aminek a nácik börtönként vették hasznát. A város pár éve jelképes 1 euróért eladta egy befektetőnek, de tett mellé még pár milliót, hogy a galéria + étterem + loftlakások + iroda program megvalósuljon a lentebb látható terv alapján. (Jellemző, hogy míg évtizedekig nem foglalkozott vele senki, most néhányan mégis felhördültek, amiért nem építik rá vissza a manzárdtetőt.)

...tovább »

 

Címkék:

Gyorsan eltelt ez az egy hónap, de hogy mégis mennyire hosszú volt, azt azon tudom lemérni, hogy az utolsó héten már csak erőnek erejével tudtam magam bevenni a documentára. Inkább a városban mászkáltam, és rá kellett döbbennem, hogy alig láttam belőle valamit.

Kassel az ötvenes években mintavárosnak számított, mert a legtöbb porig bombázott német várossal ellentétben teljesen újratervezték. A "teljesen" abszurditása, hogy az újjáépítéshez a náci város- és épületterveket használták fel, kicsit átrajzolva. Ez könnyen leolvasható a várost átszelő 4-6 sávos utakon, és a birodalmi stílusú irodaépületeken. Kasselben véget nem érő viták folynak arról, hogy helyes döntés volt-e nulláról indulni (a valamivel kisebb Münstert például 100%-osan újjáépítették, és nem utolsó szempont, hogy ma a város ezt remekül pénzzé tudja tenni). Kassel nem sokáig lehetett büszke arra, hogy az ötvenes években az NSZK első sétálóutcáját itt építették meg... ...tovább »

 

Címkék: Buergel Roger, Oswalt Philipp

Mellékelek egy videóinterjút, számításaim szerint az utolsót, hacsak holnap - az utolsó napomon Kasselben - nem történik valami váratlan… (két részben töltöttem fel: 1. rész, 2. rész) Keti Chukhrov filozófus, a Moscow Art Magazine és a Chto Delat (Szentpétervár és Moszkva) szerzője. A Whose modernity are we looking at? című keddi Lunch Lecture egyik vendége volt (meghallgatható itt, angolul). Szereposztásában a kurátorok gazdag polgári gyűjtőszenvedéllyel, a művek pedig ennek a szenvedélynek kiszolgáltatva, posztmodern összevisszaságban lépnek fel. Kant és Brecht érintésével fejti ki a kritikáját a d12-ről, és ezt példákkal is illusztrálja - Gerhard Richter és Lee Lozano művét ld alább. (A kérdésemben hivatkozom Ruth Noackra, aki már-már rutinszerűen védekezésre kényszerül minden beszélgetésen, amelyen megjelenik. Ma is elmondta, hogy tapasztalatai szerint a laikus közönség sokkal értőbb befogadó közege a d12-nek, mert a kritikusokkal ellentétben szánnak időt a művek megértésére. Így nem érzi azt, hogy elhibázott gondolat volt a kontextusukból kiragadva bemutatni a műveket.) ...tovább »

 

Címkék: Chukhrov Keti, Kulik Zofia, Lozano Lee, Monastyrsky Andrei, Osmolovsky Anatoli, Richter Gerhard, Spence Jo

(A 37. poszt, avagy egy belső konfliktus váratlan kibontása.)

Georg Schöllhammer a folyóirat-projekt kurátora. Tizenöt éve főszerkeszti a springerin osztrák kortárs képzőművészeti folyóiratot. A folyóirat-projekt koncepciójához ajánlom ezt a videót (német) vagy ezt a rövidebbet (angol). A folyóiratprojekt archívuma kilencven folyóirat közel ezer cikkéből áll. A válogatásból három szöveggyűjtemény készült a d12 alaptémái mentén.

 

Vázold kérlek, hogy a folyóirat-projekt hogyan illeszkedik a d12 szervezeti struktúrájába, és tartalmilag hogyan függ össze a kiállítással.

Ez egy fontos kérdés. A média a kiállítást tünteti fel az egyelten szervezeti formaként, de van több is. Például a helyi tanácsadó testület, amely két évet dolgozott és gondolkodott a d12 általános témáin. Megpróbálta ezeket a témákat helyi kutatással a helyi, különböző antagonisztikus érdekcsoportokból álló közönséghez kötni. A folyóirat-projekt nemzetközi szinten próbálja behozni azokat a vitákat, amelyek a documenta fő vezérgondolataihoz kapcsolódnak. ...tovább »

 

Címkék: Buergel Roger, Mohamedi Nasreen, Noack Ruth, Schollhammer Georg

Feltöltök pár képet, mielőtt összeroskadnék... Minden egyéb itt: skulptur projekte münster 07

Andreas Siekmann: Trickle down

...tovább »

 

Címkék: Rosler Martha, Schutte Thomas, Siekmann Andreas

A mai felvételen Ayse Güleç, a d12 helyi tanácsadó testületének vezetője beszél a munkájukról (kivételesen németül), és több olyan összefüggést is tisztáz a d12 szervezeti és tartalmi felépítésével kapcsolatban, amiről nem írtunk eddig. A d12 négy tartópillére a kiállítás, a folyóirat-projekt, a helyi testület programja és a művészetközvetítés, ezt remélem nem mulasztottuk el elmondani korábban... De a d12 globális hálózatépítő és tartalomszolgáltató törekvését nézve elég nehéz átlátni a különböző szekciók együttműködését. Elvben egy integrált és mozgékony rendszerről van szó, melyben a különböző munkacsoportok kölcsönösen visszacsatolnak egymáshoz - a gyakorlatban viszont egyértelmű, hogy minden a kiállítás érdekeinek rendelődik alá, és csikorog a gépezet a bürokrácia, a konfliktusok és a pénzhiány miatt (ezzel fel is soroltam a tabutémákat).

...tovább »

 

Címkék: Basbaum Ricardo, Buergel Roger, Dakic Danica, Gulec Ayse, Preobrazhenskiy Kirill, Sekula Allan, Stollhans Jurgen

Lábjegyzetelem Zsuzsi korábbi posztját, ugyanis Danica Dakic és az El Dorado szereplői éppen a héten voltak a Lunch Lecture vendégei (itt a kapcsolódó felvétel). Ide pedig feltöltöttem egy videót, amelyen az emlegetett afrikai fiú, Samuel Doe beszél az El Doradoról (videorendezésben és -szerkesztésben sajnos még mindig elég dilettáns vagyok, elnézést). Tizenhat éves, úgy fogalmazott, hogy két éve „egy kísérőnek köszönhetően” jutott el Kasselig. A szülei meghaltak, anyja libériai, apja szudáni volt. A német államtól 18 éves koráig heti 64 eurót kap, de mint a többi, „kísérő nélküli fiatalkorú” menekült, ő sem kapott választ a menedékjog-kérelmére.

...tovább »

 

Címkék: Dakic Danica, Steyerl Hito, Zmijewski Artur

Sokan úgy gondolják, hogy a documenta 12-őn kevés videó van ahhoz képest, hogy egyébként mennyire népszerű ez a médium a kortárs képzőművészetben. Praktikusan ez így nem igaz, mert van jónéhány, viszont elvi szinten beszédes momentum, hogy a kiállítást kísérő filmprogram bevezetője nyíltan kimondja, hogy a filmeknek a moziban a helye.

Vannak nagyon jó, izgalmasan installált videók, és sajnos olyanok is, amiknek nem is a moziban, hanem inkább a travel channelen lenne a helye.

A város szélén a hatalmas Berparkban álló Wilhemshöhe kastélyban a városi múzeum 1750 előtti festménygyűjteménye alkotja az állandó kiállítást, amiben a középső szinten egy kis szigetet alkot a documenta 12. A „szigetet” két videó határolja, amiknek a hangjai betöltik a decens és kissé álmos múzeumot. A meditatív aprólékossággal megfestett 17. századi csendéletek gyümölcsei és leölt vadjai, a drágakövekkel kirakott ruhákban trónoló merev hölgyek és urak portréi mögött brazil funky, törzsi dalok és menekültek beszámolói hangzanak fel. A két videó (Dias és Riedweg: Funk Staden, 2007 és Danica Dakic: El Dorado, 2006-7) is pre-modern állóképeket kelt életre mai hangokkal. Most Danica Dakic munkájáról írok, a második részben pedig Dias és Riedweg itt kiállított és az Aue Pavillonban látható műveiről.

...tovább »

 

Címkék: Dakic Danica, Wachsmuth Simon

Paul a d12 jegyszedő-teremőr kontingensét erősíti, mivel a művészetközvetítői helyek beteltek, mielőtt észbe kapott volna. Egyébként fotográfus, Bécsben él, félig iráni, félig osztrák. A videón a documenta-Halle kiállítóterénél figyelhetjük meg munka közben (állandó posztja egyébként az Aue-pavilonban van). Két jegykezelés között szociológiai megfigyeléseiről, a "documenta-állam" sajátságairól és személyes motivációiról számol be.

 

 

 

Címkék: Klein Paul

Prezentálok egy újabb videót, ezúttal Richard Kamler amerikai képzőművésszel, aki a documentához kapcsolódó 2nd International Conference on Arts in Society c. rendezvényre érkezett Kasselbe. Kamler nem érez nagy különbséget a d12 és más képzőművészeti nagyrendezvények között, de ezt nemcsak hogy színesen beszéli el, hanem Romuald Hazoumé Dream című munkájáról részletesebben is szól.

...tovább »

 

Címkék: Hazoume Romuald, Kamler Richard

Amikor Kasselbe érkeztem, még fogalmam sem volt arról, hogy milyen sok minden maradt meg a város közterein a régi documentákról. Beuys-ról tudtam, de csak itt lett világos, mit is jelent 7000 fát 7000 bazalttömb mellé ültetni. Aztán egyre-másra derült ki egy-egy szokatlan objektumról, hogy a documenta-hagyatékhoz tartozik. Végül pedig nem álltam meg egy gyors guide nélkül (a teljes listát ld itt).

Itt van tehát a 7000 tölgy. A documenta 7-en, 1982-ben 7000 bazaltkő felhalmozásával és egy tölgyfa ültetésével indult a Fridericianum előtt; ahogy a kövek fogytak a téren, úgy szaporodtak a tölgyfa-kő párosok a városban. Mivel az elképzelés kezdetben vehemens helyi ellenállásba ütközött - mint minden documenta-projekt, ami a város feltúrásával járt -, Beuys maga kalapozta össze a pénzt a fák ültetéséhez (ld az artpool egyidejű beszámolóját). ...tovább »

 

Címkék: Artschwager Richard, Beuys Joseph, Borofsky Jonathan, DeMaria Walter, Haus Rucker Co, Ivekovic Sanja, Kirkeby Per, Oldenburg Claes, Schutte Thomas

Voltaképpen már az előző posztba is azért vágtam bele, hogy feltölthessem azt a rövid videót, amelyen Simon Sheikh beszél arról, hogy miért jelent nehézséget számára kritikailag viszonyulni a d12-höz. Simon Sheikh Koppenhágában és Berlinben működő kurátor és kritikus, aki „a beszélő pozíciójáról” rendezett múlt heti workshop moderátora volt (a képen papírral a kezében látható). A workshopon részt vett az exindex, a szentpétervári Chto Delat, a göteborgi Glänta és a brazil Rizoma. A záróbeszélgetést (aminek egy része meghallgatható itt) követően mutatta be az exindex a három Balázs Béla Stúdiós filmet (Öndivatbemutató, Archaikus torzó, Verzió).

 

Címkék: Sheikh Simon

A múlt hét kapcsán írtam már két videoinstallációról - Lightning Testimonies és 9 Scripts -, de azt még nem mondtam el, hogy szombaton Erhardt Miklós képviseletében a Balázs Béla Stúdió is bemutatkozott három filmmel (Hajas Tibor: Öndivatbemutató; Dobai Péter: Archaikus torzó; Erdély Miklós: Verzió). És hogy ez a három filmcím pontosan fedi a magyar szereplést a d12 óriásprojektben... De vajon miért?

A művészek listájából és Ruth Noack válaszaiból le lehet szűrni, hogy körülbelül mi határozta meg a kurátorok választásait. Például különösen preferálták, ha egy művész nő; aztán nagyon érdekelte őket Latin-Amerika, Ázsia és Afrika modern művészete, melyek ügyében Európának kétségkívül pótolnivalója van. De a földkörüli úton sem feledkeztek meg Kelet-Európáról, amely, főleg a 70-es évek avantgárd művészete iránti, már-már nosztalgikus tiszteletből elég nagy hangsúlyt kapott (anélkül, hogy mindenkit felsorolnék, megtaláltam Maria Bartuszovát, Ion Grigorescut¹, Běla Kolářovát több művel is; aztán későbbről Zofia Kulikot²; külön a d12-re új munkát is készített például Kateřina Šedá és Nedko Solakov).

Ha ismernénk a kurátori hálószobatitkokat, meg tudnánk magyarázni, hogy ebbe a sorba miért nem került be magyar művész – ahogyan egyébként senki, se ’92 előtt, se azóta, Sugár Jánoson kívül -, de hát ezeket ugye nem ismerjük. ...tovább »

 

Címkék: Ai Weiwei, Bartuszova Maria, Buergel Roger, Grigorescu Ion, Klee Paul, Kolaova Bla, Kulik Zofia, Martin Agnes, Mohamedi Nasreen, Noack Ruth, Rosler Martha, Solakov Nedko, Sugar Janos, Tanaka Atsuko

Hétvégén ennyien állnak sorba a Fridericianum előtt. Az érdekli őket, átfér-e a táskájuk a 36x10 cm-es nyíláson.

 

...tovább »

 

Címkék:

A csütörtöki Lunch Lecture vendégei a 9 Scripts from a Nation at War készítői, harmincas-negyvenes éveikben járó amerikai művészek voltak (a beszélgetést itt lehet meghallgatni). A 9 Scripts videóinak mindegyike egy-egy, az iraki háborúval kapcsolatban keletkezett szöveg színrevitelét rögzíti, miközben a hangsúly természetesen a színrevitelen van. A videókon megszólaló szereplők sokfélék - van köztük blogger, riporter, szemtanú, antropológus, vádlott, ügyvéd és veterán -, de a szövegeik többszörös áttétellel nyerik el a videoinstallációban nekik szánt kontextust. A videókat a Documenta Halle közlekedőterében installálták asztaloknál, fejhallgatókkal, gy az ember gondolkodhat, most könyvtárban, archívumban, előadáson vagy csak a folyosón találja magát.

Az egyik esetben két újságíró vázolja, mit jelent riporternek illetve publicistának lenni. Mindketten egy láthatatlan közönség elvárásainak felelnek meg, amikor objektív tájékoztatásról, mérvadó véleményalkotásról beszélnek - csakhogy nincsenek tudatában annak, hogy a kamera azt a néhány másodpercet is rögzíti, ami alatt levetik a civil magatartásukat (nyelnek, mosolyognak, élesítik a tekintetüket), és hogy ezzel idézőjelbe kerül az elbeszélésük. ...tovább »

 

Címkék: Geyer Heyes Hunt Sander Thorne

Úgy látom a Kasselen áthaladó kurátorok, művészek és kritikusok mozgásából, hogy aki idejön, az mind megjárta már a Velencei Biennálét, de ha már idáig eljött, a Münsteri Szobor Projektet sem hagyja ki. Tegnap saját szememmel győződtem meg arról, hogy Dortmundba is érdemes elmenni. Innen csupán másfél óra autóval, és egy újabb megakiállítás próbatételétől sem kell tartani. Ráadásul a helyszín a Ruhr-vidék egyik legizgalmasabb pontja: ahogyan az esseni szénbánya Zollverein néven kiállítóhellyé és designközponttá vált, azt mondják, úgy lesz a dortmundi acélművek területén technológiai központ. Az egyik századfordulós raktárépületet két éve a Hartware MedienKunstVerein használja, és most éppen a berlini KunstWerkével közös kiállításon ismétli meg a történelmet. ...tovább »

 

Címkék: Zmijewski Artur